A horvát Adria hagyományos hajói

A horvát Adria hagyományos hajói

Tudta-e, hogy az Adriai-tengeren, pontosabban Hvar-szigeten, a Grapčevo-barlangban találtak egy kerámia darabot, amely a tudósok állítása szerint egy hajó legrégebbi (Kr. e. 3500) ábrázolása Európában? Már az őskori időkben a Földközi-tenger ezen öble fontos kereskedelmi útvonalak metszéspontja volt, de azt is mondhatnánk, hogy az első utazók, vagy, ha úgy tetszik, az első turisták úticélja.

 

Stratégiai szempontból rendkívül fontos területként az Adriai-tengert a századok során a görögök és a rómaiak is meghódították, majd majdnem három évszázadig a Velencei Köztársaság alá tartozott. Mindez az itteni hajógyártás nagy hagyományára utal, amely számos befolyásolást olvasztott magába, és szükségleteinek megfelelően gazdag hajózási örökséget hozott létre.

 

Így az Adria szinte minden régiójának, hogy ne mondjuk, minden szigetének, megvan a saját hajótípusa, amelyet az uralkodó szelektől, hullámoktól, elsősorban pedig céljuktól függően, a hajóépítők hoztak létre, hogy a legjobban szolgálják tulajdonosaikat. A hajóépítés akkor is, ahogy ma is, viharos időket élt át, de a hajóépítés ismerete és készségei mindezek ellenére leküzdték a történelmi nehézségeket, és megtalálták a módját, hogy a tengerészek biztonságosan visszatérjenek kikötőikbe, akár halászattal, akár kereskedelemmel, akár kalózkodással foglalkoztak.

 

Így az ókor és a hatalmas Római Birodalom idején az illír lakosság különféle gyorsjárású hajókat épített, amelyek nagy kellemetlenségeket okoztak a rómaiak számára, sőt kalózkodtak is, egészen Görögországig. Ezeknek a hajóknak a kinézetét soha nem rekonstruálták megbízhatóan, ám néhányat, például a liburniait - egy gyors, kétoldalt egysoros evezőkkel ellátott hajót - a rómaiak is átvettek, miután a lembulákat a mai leutokká alakították át. Néhányan azt állítják, hogy ennek a liburniai törzsnek volt oldalkerekes hajója (liburna rotata) is, amely csak ezer évvel később került használatba!

 

Csak a horvát királyok, különösen IV. Petar Krešimir szolgálatában álló 11. századi fahajó, a condura croatica, összes részlete ismert nagy bizonyossággal.

Juraj Kopač
Miután a hajót megtalálták a nini kikötő mélyén, készült róla egy másolat, amelyet Ön számos fesztiválon és a hagyományos hajók regattáin láthat, amelyeket az Adriai-tengeren tartanak a nyári hónapokban.

Az evezőlapátokkal és vitorlákkal ellátott, akár húsz méteres hosszúságú gyors járású hajók, mint például az omiši nyíl (sagittae), bár kereskedelemben voltak használatosak, annyi fejfájást okoztak a velenceiek számára, hogy a pápa a 13. században két keresztes hadjáratot is vezetett a rettenthetetlen omiši kalózok ellen. A korai középkorban a hajózás fő eszközei az evezők voltak, később pedig az árbocokon először latin, majd négyszögletes vitorlák lógtak.

 

A hajókat céljuknak megfelelően készítették, így Dubrovnik környékén fustákat, brigantineket és gallumokat építettek. A Dubrovniki Köztársaság, mint kereskedelmi hatalom és a kelet és nyugat közötti összekötő kapocs terjeszkedésével azonban a hajók űrtartalmukban növekedtek, és komoly vitorlázatot kaptak, és az ilyen hajókkal a dubrovnikiak az egész Földközi-tengeren és azon túl kereskedtek. A nava és a koka Dubrovnik kereskedő flottájának alapjai. A hajóépítők az óceánjáró hajókra jellemző néhány részletet is átvettek, és kifejlesztettek egy új típusú hajót - a kokát, majd a 16. században a karakunát is, amelyekkel sikerült elérni a vitorlás hajók egyfajta csúcspontját és dominanciáját az evezős hajókkal szemben.

 

Ezen, a maguk idejében legnagyobb kereskedelmi hajók fejlődése a 18. és 19. században zajlott, amikor brikkeket és brigantinokat építettek mindenütt Adriai-tenger partján, a part menti települések pedig, Isztriától Boka Kotorskáig, hajógyáraikkal új kereskedelmi és társadalmi fellendülést hoztak, egészen a gőzhajók hajnaláig, és az első hajócsavaros hajóig, amely Rijekában épült 1871-ben, Hrvat (Horvát) néven.

Davor Rostuhar

De míg a nagy kereskedelmi hajók meghódították a világ tengereit, a part menti hajózás és gyakran az elsődleges megélhetési eszközök a kisebb halászhajók - guc, batanagajeta (falkuša), leutbraceraštilacloger és mások - voltak, amelyek nélkül a szigeti és a part menti gazdaság elképzelhetetlen, Horvátország hajógyártási történelme pedig hiányos lett volna.

Míg néhány nagyobb, fából készült vitorlás hajó turistákat szállít Adria szerte, addig a szigetek kis kikötőiben még büszkén ringanak a gajeták és leutok, mint örök emlékmű e partok tengerészeinek. Az Indiana Jones stílusú történelemkutatás valódi rajongói számára eláruljuk, hogy a Donji Humacban található Szent Lukács templomban és a Hvar-szigeti Stari Gradban található Szent István harangtoronyban hajóábrázolások vannak a falakba vésve. Önön áll, hogy megkeresse, majd, miután megtalálta azokat, eldicsekedjen ezzel a közösségi médiákban.

Damir Fabijanić

Ha Rovinjban jár, látogasson el az isztriai kis bárkát bemutató Batana Múzeumba, a Vis-szigeti Komižában a leggyorsabb és világhírű hajót bemutató Falkuša Múzeumba, vagy a Vrboska Halászati Múzeumába Hvar-szigeten.

Igor Turčinov / TZ Murter

Már évek óta a Murter-szigeten található Betinában, a gyönyörű Betinai Fahajó Építészeti Múzeum mellett, amely a hajó, mint a helyi lakosság kenyérkeresete biztosítójának történetéről szól, az egész hullámtörő szabadtéri helyszínné vált, amelyet csak ezeknek a fából készült szépségeknek tartanak fenn, ezért használja ki a lehetőséget és látogasson el erre az egyedülálló helyre, amely büszkén őrzi e vidékek évezredes hajóépítési hagyományának emlékét.